Nem Lélekcsere

– Qpak

És Ő csak közeledett.

Nem kérdeztem semmit.

Nem féltem.

Vártam.

Egyre közelebb ért, hosszú, sötét köpenye meg-meg lebbent a hosszú, sötét folyosón. “Fejét” nagy, átláthatatlan csuklya fedte.

Elmosolyodtam!

Pont olyan, mint amiennek mindig is képzeltem.

S bár még nem számítottam rá, hiszen szerintem nem jött el az ideje, nem ért váratlanul. Ez van!

Szinte már élveztem ahogy közel lépett hozzám.

Vártam!

- Mitől félsz?-kérdeztem, mikor

egész közel ért.

Miért remegsz, hiszen…?

Mitől félsz?

-….. A .. haláltól!

Narancsszalag

– Qpak

A komoly, szürke Ember hazafelé sétált. Érezte, tudta ma is fontos dolgot tett, ma is értékesebbé vált, több lett valamivel.

A fiú rohanva prüszkölte a véres gőzt, ami szinte szét akarta vetni a tüdejét. Rohant. Még vagy tíz percig, míg izmai és elnehezedő szíve fel nem adták a harcot.

A földre bukott.

Aludt! Álmodott!

Álmodott a vágyairól, a jövőről, ami már úgyse jöhet el!

Ott álltak a téren, mindketten.

Csak álltak, álltak s néztek maguk elé.

A nap tündöklött, meg- megcsillant a hajnali harmatcseppeken.

Lassan, nagyon lassan feltámadt a szél. S magával ragadta a kettészaggatott szalagot.

Ők pedig csak nézték! Nézték a szétfoszló világ felett tovatűnő narancsszalagot!

Epinephrin

– Qpak

Halvány pillanat volt! Egy pont világított csupán sárgán, hívogatón az éjjszakában.

Nem láttam semmit.

De éreztem!

Elindultam felé. Bátortalan, kétes lépések voltak. De mentem, már láttam a fényt.

Már éreztem, kinn vagyok. Végre!

Egyre bátrabban szeltem át a távolt. Nem volt más köztem és a halvány, de csodás sugarak közt, csupán a végtelen éj!

Mentem…

Mentem előre!

Közeledtem.

Szívemben éreztem az otthon melegét, s a “fényt” mit oly nagyon rég keresek, itt..

Már magam sem tudom mikor születtem ide, s miért, de már biztosan éreztem, hogy nem ide tartozom.

Keresni kezdtem hát. Keresni…

Hogy mit?

Az érzéseim, a nyughatatlan álmaim vezettek.

S mentem…

Mentem előre!

E, világi otthonomat már elhagytam régen, s talán már magam sem emlékszem a haza vezető útra.

Nem is kell, nem szabad! Hiszen most, talán most végre igazán hazatérek!

Haza?

Milyen érdekes szó ez! Milyen nyughatatlan!

Valóban, hol van a haza, mi az?

Ahol lakunk, ahol alszunk s élelemért kutatunk nap mint nap?

Vagy tán az a hely, melyről álmodunk, látunk képeket?

Egy világ tele “színnel” és…?

“Szín”?

Hát ez az!

Mióta hallom e szavakat.?

Álmaimban: “Szín”

S most…, most talán tényleg megtalálom, amit egész életemben kerestem.

Megtalálom az utam…

Már csak pár lépés!

Milyen csodálatos “színek”?!

Az egyik mint az ébredés, a pillanat mikor felrémlik szemeid előtt a világ, de te, te még álmodsz. A pillanat, mely két világot köt össze.

A másik maga a vadászat, a küzdés az életért, a pillanat melyben a lét s az elmúlás egyesül.

Igen.

Ez a két “szín”…, egymásban…

Miez?

A növények a fák, a világ színekben!!!

Csupa fény minden!

Kék, zöld, sárga, fehér…

Vakító fehér!

Végre sikerült, három pokolian nehéz hét után. De sikerült…

S elégedett farkasüvöltés járta át a vadon csillogószürke erdeit!

2004.05.28.

Endorama

– Qpak

S ekkor hirtelen, s talán évek óta először megrezzent a levegő. A kép mit sem változott, északra sötét dombok, délre kietlen, mély s mély barázdáktól átszőtt pusztaság honolt. Sötét, igen sötét volt, de nem a fény hiányáról van itt szó. Fény volt, bár isten tudja honnét került erre a világra, de volt. A fekete szín átjárt mindent, de nem a megszokott színes világból származó fekete volt ez. Valami más. Itt a “szín” élt.

Már szél fújt, nem volt még erős, de érezhetően hordozott valami hatalmat.

Pillanatok múltak, s mintha az idő megtört volna egy röpke percre s …, de már helyre is állt.

Ő ott állt. Mereven. Mozdulatlan.

Fekete volt, akár a táj, mely felé karját tartotta. Nem szólt, csak állt, s a szél mozgatta mindent eltakaró csuklyás köpenyét.

Sokáig várt, nagyon sokáig. S a szél ereje egyre inkább kezdett elszabadulni.

Felszakadtak az első darabok. Fellibbentek, a levegőben szálltak, majd elillantak, s porrá estek a távolban.

Majd egyre több és több részecske szakadt ki a világból. Egyre gyorsabban és gyorsabban.

S a sötét alak levetette magáról a köpenyét. S ott állt hófehéren, szikrázva. A szél feltámadt, tombolt, és mint aki szét akar törni mindent, szinte másodpercek alatt letépte a táj fekete képét.

Csend. Minden tiszta. Minden fehér.

Az alak megfordult, s indult. Megtorpant, visszanézett. Kitartotta  kezét s valamit leejtett. Valami feketét.

Az alak lépett és tovatűnt!

A csepp földet ért a tükörsima, fehérségen. S  lassan, lassan kezdte átitatni új helyét.

Qpak, 2004.4.16.

Van egy álmom

– Qpak
Van egy álmom, így
Már nem élni tovább ezen a világon.
Várom már a csendet,
Várom már az éjt,
Mely minden gondomat elcsendesít.

Nincs értelme élnem
nincs értelme várnom
Úgyis csak Te létezel nekem a világon.
Te vagy az én életem,
Te vagy az én álmom
Szeretlek! Szeretlek!
Némán ordibálom!

Eltelnek a napok
Peregnek a hetek
Csak nézem a távolt mely már
nem kecsgtet.

Rémísztönek tünik a jövö nélküled,
Istenek?!
Sátánok?!
Hívtok már éngemet?

Nem tudom mit tegyek,
Hogyan szóljak hozzád?
Csak csendesen suttogom:
Szeretlek!!!
Szeretlek!!!
Szeretlek!!!
    Világ!!!
                         /2003./I.

Érted

– Qpak
Látványod feltámasztott
Halottsápadt bőrömön rodhadt hús szaga!

Lágyan ringó bölcsőben önmaga
Vérző halott lélek
Pengék a sötétben
Meg- megrebben a kés a vesémben!

Nincs csend
Nincs zaj
Fényben fürdik az éledő hajnal
A lelkem adtam Érted?
De megérted
Csak el ne vesszen a kínzó, sötét fényben!
De megérte!
                         /2006.12./I.

Halucináció

– Qpak
..........addig még
szeretlek

emberek a szürkeségben
veled együtt messzeségben

találtalak hirtelen
nem engedlek tégedet

holdban láttam életem
megkérdeztem végzetem

s amit súgott énekem
halálommban megteszem!
                         /2006.01./l.

Széljegyzet

– Qpak
Mindenben
Képeket
Meghallgatom
Létemet

Látomásból képek
Tündökölnek szépen!
S mit nem láthatok én,
Veled költözik belém!
                        /2005.12./I.

Búcsú

– Qpak
Bíborpázsit felett
Hamuszürke kép!
Szilánkok a jégben
Néma, halott tér!

Foltokban a felhők
A sötétbe térnek
S amerre a nap kél
Ott talállak Téged!
                         /2005.07./I.

MegTalálomra

– Qpak
Ürességből Sötétségbe
Árnyakból a Feledésbe
Fekete színű jégcseppekből
Látom Végzetem

Fekete a kép
mit látok mögöttem?
Fekete a lét
mit elém festettem!
S most
most látom életem.
tündöklő hamis értelem.
Kristályfehér képeken...

DE! Nem!
Nnn-Eee-M!
Ne...
...kem
Már
Halott
Vagy...
...ok!
                         /2005.06./I.